Szőlő és család ?>

Szőlő és család

Működik egy kis családi pincészet Szekszárdon, melyről ritkán szólnak a hírek. Sem a nyomtatott, sem az online média nem vette szárnyai alá őket, boraikkal mégis országszerte, Szegedtől Budapestig borozókban, éttermekben, borbárokban és vinotékákban találkozni lehet. Csendben dolgoznak, nem akarnak nagyobbnak vagy jobbnak látszani, mint amik.

A Prantner Pince igazi családi vállalkozás, ahol a közismertség megszerzése helyett inkább a munka van előtérbe helyezve, noha azért egyre-másra felbukkan a nevük versenyeken is, a korábbi években pedig a Fuxli-csapat tagjaként is megjelentek. Az elért eredmények igazolják a kemény munkát, és nekünk is sikerült némi vonakodás után Prantner Ferencet rávennünk egy rövid interjúra.

“A mi családunk is az 1700-as években került a környékre, és bár nem kutattuk, de tudjuk, hogy több generációra visszamenőleg foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Kis gazdaságban dolgoztak, saját részre, hiszen egyszerű parasztemberek voltak. A nagyszüleim és a szüleim révén a szőlő és a bor mindig is az életem része volt. Az alapokat náluk tanultam, főleg a szőlőmunkákban, de valamennyire a borkészítésben is.

1978-79 környékén önállósodtam, egy félhektárnyi területet ültettem édesapám segítségével, de nagyobb léptékben a 1990-es években, a kárpótlási időszakban tudtunk fejlődni. Akkor 5 hektárral bővítettük a meglévő földterületet. Bár még ekkor is másodállásként, fizetéskiegészítésként szerepelt a borkészítés, 2005-ben végül a párom, Ica bíztatására erre tettük fel az életünket.

Ahhoz képest, hogy gyerekkoromban mennyire nem szerettem, és nem szívesen mentem a szőlőbe “vakarni”, főleg míg a többiek fociztak, ma már akkor is megyek, ha nincs kint munka. Szeretem nézni, ahogy nő, fejlődik a szőlő. Rajta keresztül pedig a borhoz is kötődök. Mind kóstolni, mind kóstoltatni nagyon szeretem.”

Jelenleg 14 hektáron gazdálkodnak, amit fél-egyhektáronként növeltek az elmúlt évek során. Ez a 14 hektár pedig kis túlzással ugyan, de szinte ugyanennyi részre osztva terül el Sióagárdtól egészen Szekszárd-Szőlőhegyig, hiszen a területek Leányvárban, a Sauli völgyben, a Puksz völgyben, Előhegyen és Gesztenyésben találhatóak. Ehhez hasonlóan a fajtaösszetétel és a szortiment is igen tág. A borvidékre kevésbé jellemzően háromféle fehér fajtával is foglalkoznak, felismerve azt az igényt, hogy egyre nagyobb a kereslet a fehérborokra. Így a cserszegivel, az olasz- és a rajnai rizlinggel ezt is igyekszenek kielégíteni. A legnagyobb területen kékfrankost termesztenek, de a kadarka, merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc szintén megtalálható náluk, sőt idén már az újtelepítésű, negyedhektárnyi shirazról is szüreteltek termést. A kékszőlőből rozé, siller, fajtaborok és házasítások is készülnek. Jobbára kétliteres petpalackban, folyóborként kerülnek értékesítésre, a palackos tételek mennyisége 40% körüli. Kereskedő bevonására soha nem volt szükség, hiszen mindig úgy nőtt a kínálatuk, ahogy a vevőkör, így amit megtermeltek, mindig el tudták adni. A borok nagy része Kaposváron talál gazdára, ahol saját borszaküzletük van, de országszerte magánszemélyek, kisebb vendéglők, vinotékák vásárolják a boraikat.

A két legfontosabb dolog, a szőlő és a család. És hogy ennek mekkora szerepe van, az a palackjaikon azonnal szembetűnik, hiszen a pincészet logója egy szőlőkacsokból álló hétágú családfa.

Több családi kisborászattal találkoztunk már az évek során, de Prantneréknél a legszembetűnőbb az összefogás, együtt dolgozás. Mindenki együtt, egyként tesz a pincészetért. Bár a kézi munkákat javarészt napszámosok végzik – ami ekkora területnél már nem meglepő -, Prantner Ferenc a gépesített szőlő-, valamint a pincemunkákat felügyeli.

Lányai, Anita és Lilla a palackozás, csomagolás, eladás, adminisztráció és vendéglátás területén tevékenykednek, míg fiaival, Gáborral és Gergellyel a borok elkészítésén dolgoznak. Az egyetértés általában megvan, ha pedig mégsem, akkor addig csiszolódnak, míg meg nem születik a konszenzus, sokszor a fiúk javára billentve a mérleg nyelvét.

“Népes kis család a miénk, és nagyon motiváló, hogy amit most befektetünk, nem fog kárba veszni, hiszen ők továbbviszik a borászatot. Gergely fiatal gazdaként már önálló szőlőtermelő, mi dolgozzuk fel a termését, de a többiek is aktívan kiveszik a részüket a munkákból.”

A szőlők ültetésén és a borok készítésén túl a pince fúrása és építése is az ő kezük munkáját dícséri.

“1985-ben költöztünk ide a Présház utcába, és a házzal együtt egy kis pincét is építettünk a meglévő, saját borunknak. Azonban ahogy nőtt a szőlőterület és azzal a bormennyiség, szükségessé vált a bővítés is. A gyerekekkel fúrtuk és talicskáztuk ki a földet, tégláztuk ki a pincét. Minden évben hozzáépítettünk egy kicsit. Jelenleg két oldalág van, egy folyóboros és egy hordós, valamint egy borkóstolóknak fenntartott rész, összesen 40 méter. Pár éve viszont felhagytunk a fejlesztéssel, mert a feldolgozást szeretnénk kivinni a város szélére. A Puksz völgyben vettünk egy egyhektáros területet, oda építenénk a feldolgozót, amire már egy pályázatot is benyújtottunk.”

Bár a médiában való szereplés nem a kenyerük, Prantnerék mindenkit szeretettel várnak a Présház utcában. Jó idő esetén a fedett udvaron akár 25 főnek is szívesen tartanak kóstolót aktuális boraikból, igény esetén pedig egy-két óbor is előkerül a pince falai közül.

 

A cikk eredetileg a Pécsi Borozó X. évfolyam 2. számában jelent meg.

Fotók: Wineography

2 thoughts on “Szőlő és család

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.