Palkonya – Éberségünk alkonya ?>

Palkonya – Éberségünk alkonya

Hú!SVÉT, amikor egy kis falu megnyitja kapuit az ország csúcsgasztronómia iránt éhes polgárai előtt. 

A Stílusos Vidéki Éttermiség által szervezett Hú!SVÉT-on tavaly volt szerencsém először részt venni. Akkor sajnos csak a második napon tudtuk felfedezni a rendezvény által kínált lehetőségeket, ami leginkább az édességeket takarta. Természetesen néhány étterem megtalálható volt akkor is, így éhesek nem maradtunk, idén azonban kifejezett célunk volt az első nap, és az, hogy degeszre együk magunkat.

Hú!SVÉT, amikor egy kis falu befogadja az oda látogatókat, és együtt lélegezhetsz a csodás Villányi-hegység északi oldalával, valamint a helyi lakosokkal.

A csodás környzet olyan nyugtató hatással van, hogy az embernek eszébe sem jut idegeskedni vagy sietni két helyszín között. Mindenki kiélvezi a látványt, a napsütést, a jobbnál jobb illatokat. A természet részesévé válik, lelassul és minden rezdülést érzékel.

Hú!SVÉT, amikor egy kis faluban nem számít, hogy honnan jöttél, mert itt egy a lényeg: szeress jókat enni és jókat inni.

Idén lehetőségünk volt előregisztrációra, ami azt jelenti, hogy 5.000 Forint/fő ellenében kaptunk egy szépséges boros poharat, néhány kupont, melyek ingyenes fogyasztásra jogosítottak fel minket, emellett voltak olyan helyszínek, ahová bizonyos ideig csak az előregisztrált személyek mehettek be. Ami viszont nagyon érdekes, hogy senki nem érezte ennek az előnyét vagy hátrányát. Ha éppen sorba kellett állni, akkor mindenki szépen sorba állt. Ha össze kellett húzniuk magukat, hogy más is le tudjon ülni az asztalhoz, hogy elfogyaszthasson egy isteni magyar Angus marha steak-et, akkor azonnal pattantak is. Mire elfogyott az étel, már egymással beszélgetett a két társaság. 

Négylábú társainknak is jó dolga volt, a sok ember között rutinosan mozogtak, mindegyiküknek jutott egy – egy jutalom falat és simihegyek. 

Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy még képesek vagyunk kedvesek lenni vad idegenekkel, segítőkészek lenni bárkivel, akinek éppen szüksége van egy harmadik, negyedik, vagy akár ötödik kézre.

Hú!SVÉT, amikor egy kis falu egycsapásra discová válik.

Betérni egy szépen felújított parasztház udvarába, ahol egy régi Wolksvagen Transporter T2 közepén Pataky Péter séf adja a talp alá valót (képet lásd lejjebb) – megjegyzem, DJ-ket megszégyenítő módon -, na az nem mindennapi élmény! Hiába van csak délután két óra, az emberek táncolnak, esznek, isznak, élvezik a zenét. Ez így megy egész nap… A legnagyobb slágerek szólnak, és az ember hirtelen megfeledkezik magáról, és arról, hogy egy parányi faluban van, úgy érzi, hogy minimum a francia riviérára váltott jegyet.

Hú!SVÉT, amikor egy kis falu többet tud adni, mint egy fővárosi puccparádés rendezvény.

Talán ez egy kicsit durván hangzik és az is lehet, hogy elfogult vagyok, de ki kell mondanom: több és mélyrehatóbb gasztronómiai élményt kaptam Palkonyán egy nap alatt, mint az ország leghatalmasabb gasztrorendezvényének 4 napján együttvéve. Persze, én is vidéki vagyok, biztos azért mondom, meg a nyüzsgést se bírom… Pedig ez nem igaz. Az viszont tény, hogy Palkonyán lehetőségünk van sokkal barátságosabb, családiasabb környezetben ismerkedni a magyar gasztronómia nagyjaival és főztjükkel, akik nem divatból elismertek, hanem tudásuk és tetteik alapján. Minden helyszínen lehetőségünk van beszélgetni a séfekkel vagy borászokkal, érdemi információkkal gazdagodhatunk és akár barátságokat is köthetünk velük. Ide még nem azért jönnek a látogatók, hogy menő insta poszt készüljön (persze az sem baj ha lesz belőle), hanem azért, mert imádnak jókat enni, élvezni az ízeket és nedűket. 

Hú!SVÉT, amikor egy kis faluban lelassul az élet és csak a carpe diem számít.

Az egyik legcsodálatosabb élmény nézni a természetet, ahogy a telet követően magához tér és feléled. A fák kizöldülnek és virágok színesítik a gyepet. Kívülről a lágy szellő hűsíti az égető nap sugaraitól forró bőrünket, belülről pedig a gyöngyöző pohárban felszolgált rosé fröccs, vagy éppen gin tonic. Itt nincs se híre se hamva diétának vagy önsanyargatásnak. Viszont annál hangosabban kiált az élvezet és az éhes pocak! 

Hú!SVÉT, amikor egy faluban ilyeneket lehet kóstolni:

Természetesen egy nap alatt nem lehet végig kóstolni az egész kínálatot, ugyanis a SVÉT tagok mellett Baranya megyei termelők, pécsi éttermek, borászok is részt vettek kiállítóként a forgatagban, emellett az érdeklődők számára gasztro worksopok is elérhetők voltak.

Mi Villány felől érkeztünk, így az első helyszín, amit megláttunk, a regisztrációs pont volt. Leparkoltunk, majd felvettük a boros poharunkat és kuponjainkat. Első megállónk a Németh és Németh Pincéhez vezetett, ahol a Kistücsök Étterem vendégeskedett. Amíg Jahni László elkészítette nekünk az ínycsiklandozó szemesi zöldspárga-levest kisaszondi sajtropogóssal, valamint a báránykolbászt faszénen sütve, sóska szósszal és burgonyával, addig a Németh és Németh Pince rosé-jával frissítettük fel magunkat.

Második állomásunk a helyi kistermelőkhöz vezetett, ahol a nyers sütemények közül megkóstoltunk egy zserbót.  Azt kell, hogy mondjam, fenomenális volt! Hozzá kell tennem, nem szabad ugyanazt várni egy nyers süteménytől, mint a „normális” társától. Emellett kipróbáltuk a libakolbászt is, ami elsőre érdekesen hangzik, ám annál finomabb. 

Felfele haladva a Pavilon Palkonya esett utunkba, ahol a Balkán Bisztró Hadzijski cevap-ját, azaz a „zarándok csevapot” lehetett felfalni, ami valójában egy zsályás marharagu volt. Sajnos a fiúk olyan hamar neki estek, hogy nem készült róla kép, bár ez azt hiszem magáért beszél.

A Tulipános udvar egy új helyszín volt az idei rendezvény alatt. Itt a Bock Óbor Étterem Villányból és a miskolci Dűlő Étterem látta vendégül a résztvevőket. A Dűlő ajánlatából a vaddisznó sonkát kóstoltuk tormás céklalevessel, fürjtojással és zöldségekkel, valamint a báránykolbászt burgonyalángossal, juhsajttal, házi almamustárral és mentás zöldborsópürével. Frissítőnek a Bock pincészettől a Bock n Roll boruk került a poharainkba, ami csodás felüdülés volt a nagy melegben. 

Számomra az udvar legkiválóbb étele a Bock libamája volt friss zöldségekkel szőlőmaglisztes lepényen tálalva. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű volt. A máj íze és állaga tökéletesre sikerült, remekül passzolt hozzá ez a hétköznapi körítés.

A Parázs Vendégház udvarán igazi ínyencséget kínált a Macok Bistro és Bor-Bár a BrumBrummal közreműködve: Angus marhanyakat vadas krémhabban, medvehagymás gancával. Igazi ízkavalkád!

Mivel az udvar hátsó részében volt hely, kénytelenek voltunk hátra menni, ami végzetes hibát okozott, ugyanis közvetlenül a Harrer Csokimanufaktúrával szemben foglaltunk helyet. Amint elfogyott a marhanyak és a mellé ivott málnaszörp, már kóstoltuk is a finomabbnál finomabb csokoládékat. Mindig is gombóc Artúrnak tartottam magam, de ezek a csokik valahogy új dimenzióba helyezték a „csokoládé” fogalmát. Érezni lehetett a kakaóbab savasságát, mindemellett homogén, sima és édeskés íze volt. Leírhatatlan. Csokisoknak kötelező megkóstolni! 

Egy házzal arrébb, a Faluház udvarán a Bortársaság és az Első Mádi Borház kínálta portékáit. Mi a préselt beregi csirkét faltuk fel újházi zöldségekkel, mellé pedig Kreinbacher pezsgőt kóstoltunk. Tökéletes páros volt. A csapatból volt, akit ez az étel fogott meg a legjobban.

Mivel a szemközti Palkonyhában tartózkodott több szívünknek kedves ember is, hát itt folytattuk gasztrokalandozásunkat. A Babka Budapest Gintonic Bar-jában rózsaszín gintonicot fogyasztottunk, ahonnan én személy szerint nem is igazán akartam mozdulni. 

Viszont a hátsó udvarban az Anyukám Mondta & Világbéke & Meatology & PalKonyha által készített Stipstop kemence, közösségi „lepény” sütés PKV pizza performance részesei lehettünk. Amíg a csapatunk egyik fele a római pizzáért állt sorba, mi a Sauska48 Étterem malacfül salátáját vártuk avokádókrémmel, mellé egy kis Sauska roséval.

De hogy ne csak sós jusson a bendőnkbe, muszáj volt megkóstolnunk a Mihályi Patisserie dunakavicsát és tavaszi kosarát. Biztosan állíthatom, hogy ezt kár lett volna kihagyni! A dunakavics teljesen új értelmezést kapott, mint klasszikus becsomagolt testvére, ami természetesen nagyon jót tett neki.

A képek ettől a ponttól kezde valószínűleg már kicsit érdekesek lesznek. Három gintonic és egy üveg rosé után igen csak mást mutatott a kamera. Nem is értem, talán elromlott…

A Suta udvar vendége a Mandula Étterem és Bor-Bár volt Villányból, ahol magyar Angus marha steaket kértünk pirítóson, füstölt fürjtojással és salátával. Én különösen szeretem a steak-et, szóval nekem ez egy nagyon lelket melengető étel volt. 

A Romgalériában (avagy a megszentelt helyen) agyagozni is lehetett a kulináris élvezkedésen kívül. Ezen a helyen a Vylyan borterasz Green Eggben sült császárhúsát fogyasztottuk szezámos majonézes burgonyával. Ez egy igazi férfias étel lett csodás ízekkel.

Az utolsó étkezős helyszínünk a Palko28 helyszínen volt található. Itt a Kiskastély Vendéglő Bólyból kényeztette az arra járókat. Először egy kis hideg libamájat kóstoltunk házilag savanyított zöldségekkel, majd egy tokhalat is magunkba „erőltettünk” kapros túró kockával és tejfölhabbal (erről sajnos a nagy érdeklődésre való tekintettel a fénykép elmaradt…).

Természetesen desszerttel kell zárni a napot, úgyhogy a rebarbarás csokoládé triffle chai latte kavicsokkal is elengedhetetlen volt! Számomra ez a három fogás megkoronázta a napot! 

Utolsó állomásunk a hazaindulásunk előtt a Mokos Pincészethez vezetett, ahol kilépő pezsgővel búcsúztattuk a napot. Pár életképet is mutatok nektek, hogy lássátok, milyen békés tud lenni egy gasztro fesztivál rengeteg résztvevővel. Jövőre kivel találkozunk?

 

 

 

Fotók: Tóth Vivien

Hivatalos link:

Ilyenek voltunk Palkonyán-Hú!SVÉT 2018

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.