“Madarat tolláról…” Márton napi libaságok a Sárgödör téren ?>

“Madarat tolláról…” Márton napi libaságok a Sárgödör téren

Hosszú hagyománya van annak, hogy a Paksi Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete és Paks Város Önkormányzata megrendezi az ökumenikus Márton napi Újboráldást. Három éve azonban egy társrendezvény is kapcsolódik az eseményhez. Az újboráldás előestéjén Márton napi Libaünnepnek és Street Food Partynak ad otthont a Sárgödör tér, melynek célja, hogy kicsik és nagyok, családok és baráti társaságok egy jó hangulatú estét töltsenek együtt.

Idén sem volt ez másként. A kapunyitás után nem sokkal megtelt a tér, az emberek kígyózó sorokban álltak a pavilonok előtt, hogy megkóstolják a kifejezetten ehhez a naphoz kapcsolódó ínyencségeket. Az elengedhetetlen libazsíros kenyér és libatepertő mellett a klasszikus libacomb lilakáposztával és burgonyával, valamint a libaburger is a tányérokra került, melyet forralt borral vagy forró teával öblíthettek le az érdeklődők. A gyerekeket a tér közepén felállított libasimogató várta, míg a jó hangulatról DJ gondoskodott.

Remek péntek esti program lett volna önmagában is, a tépett libahúsos burger bőven fedezte a vacsoraigényünket, a forralt borra sem volt panasz, főleg a november közepén már kicsit hűvösebb esték miatt. Ugyanezen a napon a Fabro Pince is Márton napi borvacsorát szervezett, amire mi is hivatalosak voltunk. Komoly kihívásnak néztünk hát elébe, hiszen egy hatfogásos vacsora várt még ránk.

Az elmúlt egy-két évben Paks sajnos kiesett az úticéljaink közül, de a mai napig szívesen térünk vissza, Sándor és Marika vendégszeretete messze földön híres. Sándorral készítettünk már nagy riportot, voltunk jó néhány borvacsorán a pincéjükben, tudósítottunk számtalan rendezvényükről, a Puttonyos Fesztiváltól kezdve a Kávé, Bor és Pálinka Fesztiválon át, az adventi és Szent Iván éji programokig bezárólag, de jártunk már Pakson Sillerfesztiválozni és újboráldáson is. A Fabro Pince történetét pedig szinte a kezdetek óta nyomon követjük, ahogy a boraikat is.

A Márton napi fogásokat Ambrózi Aladár mesterszakács álmodta meg a tányérjainkra. Bár spoilerezni nem akarunk, de bátran állíthatjuk, hogy a vendégeknek valódi gasztronómiai élményben volt részük az est folyamán. A változatos fogások felvonultatása jól illusztrálta a magyar konyha sokszínűségét, mellyel a borok remek összhangot alkottak és harmóniát sugároztak.

Vendégváróként igazi klasszikus falatokat kaptunk libazsíros kenyér formájában.  A történet persze nem ennyire egyszerű. Azon túl, hogy a ropogós, friss kenyérre a libatepertő kisült zsírját kenhettük, a hozzáadott tepertőmorzsalék és zöldhagyma fokozta az ízhatást, mindezt pedig egy kis retekcsíra, valamint marinált retek egészítette ki. Borpárja a “MariBora” elnevezésű Sauvignon Blanc volt. Nemrég került palackba, kifejezetten erre az estére töltötték le – ahogy a rozét, sillert és kékfrankost is -, így magán hordozta az újborok jellegzetességeit. Mindezek ellenére már meg tudta mutatni a kedves arcát is virágos, citrusos jegyeivel és egy kis kesernyével a végén. 

Hideg előételként libamáj került a tányérokra pezsgős fügével, csatnival és brióssal. Bár jómagam is vallom, hogy a csatni legyen épp annyira erős, hogy szinte ne lehessen megenni és épp annyira édes, hogy nem lehessen otthagyni, itt most a csípős vonal kevésbé érvényesült. A szárazpezsgős cukorszirupban megfőzött füge viszont szépen reflektált a kápapaprikára, a kedves, édes ízekhez jó választás volt a kalács, a tartalmasabb rozékategóriát képviselő kékfrankos savait pedig szépen tompította az omlós libamáj. 

Az ősz elmaradhatatlan “kelléke” a sütőtök ezúttal krémleves formájában érkezett  hozzánk, sütőtökolajjal és maggal díszítve és hogy a Márton napi vonatkozás is meglegyen, libatepertővel. A sillerről már régóta tudjuk, hogy remekül passzol a levesekhez, nem volt ez másként ezzel a kékfrankos sillerrel sem, mely ugyan picit nehezebben nyílott, de élénk meggypiros színével, karakterességével, bogyós gyümölcseivel és fűszereivel szép párost alkotott a levessel. Hozzátesszük, Pakson egy borvacsora már elképzelhetetlen lenne e bor nélkül, hiszen mégiscsak a siller fővárosában vendégeskedünk.

Meleg előételként modern ludaskása készített fel minket a főfogásra. A textúra inkább a rizottó kategóriát súrolta. A libazúzának és libacombnak egy kis laskagomba, angolzeller és sárgarépa adott keretet, a levelesparaj és petrezselyem pedig az egész ételt frissebbé tette. A hozzá kínált Kékfrankos a könnyed vörösbor kategóriát képviselte, mi picit még zabolátlannak ítéltük, de hát újbor, van még ideje…

A főételben egy rendkívül összetett ízvilág bontakozott ki, egy kicsit talán próbára téve az ízlelőbimbóinkat. Gerincét a konfitált libacomb adta, emellett a homoktöviskrém volt a fő csapásirány. A homok aranyának is nevezett növény igazi reneszánszát éli egy ideje, valódi vitaminbomba, sorra olvashatunk jótékony hatásáról. Mivel alapvetően rendkívül savanyú ízvilágot képvisel, így jelen esetben is pürésített paszternákkal tompították, amit a grillezett édesburgonya még tovább lágyított. A legmeglepőbb fordulatot számunkra mégis a szalonnás áfonya nyújtotta, pontosabban a friss kékáfonya, valamint aszalt vörösáfonya elegye, melyet vörösborban főztek fel, majd mangalica szalonnapörccel vegyítettek. 

Szép párja volt az ételnek a 2012-es Merlot, mely hosszan időzött a szájban, érett, összetett gyümölcsösségével, fűszereségével, pici csokoládéval és kakaóval. Hasonlóképp szép tétel az ugyanebből az évjáratból származó Cabernet Sauvignon is buja fűszerességével, csokoládés-konyakos meggyes felhangjaival, mely a bogyós gyümölcsöket kísérte, valamint a desszertet, mely lúdlábtorta volt egy kicsit újrakomponálva. A fűszeres céklakrémen egy belül üreges csokispiskóta ült, mely brandybe áztatott meggyet rejtett magában. Mindez pedig egy jókora adag csokiöntet köntösébe burkolózott.

Az est zárásaként még pincetúrán vehettünk részt – egy kis hordómustrára is sor került -, melynek során elmerülhettünk a fa játékában. Merlot-ot kóstoltunk négyféle hordóból: amerikaiból, franciából és magyarból (utóbbiból közepes és heavy pörkölésűből egyaránt), valamint feltöltődhettünk energiával a pince mágikus pontján elhelyezett pilisi mészkősziklánál.

A Fabro Pincészet vendéglátásának színvonala és kedves vendégszeretete most is várakozáson felüli volt, Lenthár Balázs egészestés gitárjátéka pedig kétségkívül feledhetetlenné tette számunkra az estét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.