Libanap a Rékavölgyi pincesoron ?>

Libanap a Rékavölgyi pincesoron

Bevalljuk töredelmesen, a mecseknádasdi pincék néhány kivételtől eltekintve, úgy mint Hetényi, Wekler és Garai – bár utóbbi is inkább Szekszárd kapcsán ismerős – némiképp fehér foltként vannak jelen az életünkben. Márton nap alkalmából így Pécs felé vettük az irányt, egyrészt mivel nyitott pincékkel várták az idelátogatókat, másrészt Hetényiék kedves invitálásának tettünk eleget.

A közel 1700 lelket számláló Mecseknádasd rejtőzködő borfaluként aposztrofálja magát, és valóban, kissé eldugott községről van szó a Mecsek lábainál. A borkészítésnek azonban több száz éves hagyománya van, maga a falu öt pincesorral büszkélkedhet, melyek  mindegyikének megvan a saját ünnepe. A nádasdiak egész évben bővelkednek a különféle rendezvényekben, ebből adódóan pedig az erre járó turisták szinte az év bármely szakában kedvükre válogathatnak a Kretzl’Fest, a pünkösdi kakaspaprikás-főző verseny, a Nádasdi Búcsú, a szüreti bál, a Szüreti, Márton vagy Mikulás napi pincejárás, a különféle élőzenés vagy kulturális programok közül. 

A pincesorok külön látványosságnak számítanak, főként nyitott pincék idején, amikor egymásnak adják át a kilincset az idetérő borturisták. November 11-én mi a Rékavölgyi pincesornak vettük górcső alá, ahol 9 pincészet várta a borkedvelőket. Szépen sorban egymás után végigjártuk a Bagi, Németi, Gebhardt, Schraub, Werb, Arnold és Garai Pincét, valamint a Mellár Cellart. Fehér és vörös tételek egyaránt a poharainkba kerültek, mindenhol futotta néhány kedves szóra, amit vagy zsíros kenyér és pogácsa, vagy pedig sajt, dió és szőlő kísért. Igazi családias hangulatban, hol csendes beszélgetéssel, hol pedig zeneszóval várták a vendégeket, hol a kóstolótérbe, hol pedig a pincébe invitálva a betérőt, ahol aztán a palackos tételeken túl a hordóból is előkerült némi nedű.

A rendkívül hangulatos pincesort végül elhagyva, a kissé odébb elhelyezkedő Hetényi Pincészetnél zártuk a napot. Az újborok kóstolóján túl egy kis kézműves sarok is kialakításra került a pince lábainál, ahol helyi termelői mézet, Gradwohl Zsolt keramikus sütő- főző és egyéb használati edényeit, a Magyar Madártani Egyesület támogatói kitűzőit, illetve a Mecsek Teák széles választékát lehetett megvásárolni.

Este a pincészet hangulatos borkápolnájában a Pécsi Művészeti Kar zeneművész hallgatói adtak koncertet csellón és zongorán, Kircsi László egyetemi docens vezetésével. A remekül összeállított darabokat végül egy magyar népdalcsokor zárta Kodály Zoltán feldolgozásában, olyan ideillő darabokkal, mint a Ludaim, ludaim vagy a Szőlőhegyen keresztül. 

Az est záróakkordjaként meleg vacsorára is lehetőség nyílt, így a Márton naphoz illeszkedő rizzsel és házi savanyúsággal körített libapásztor pörkölt, valamint lúdláb szelet került a tányérjainkra. 

Tapasztalatink alapján meleg szívvel ajánljuk a települést nem csak a borkedvelőknek, de a természet szerelmeseinek is, hiszen az erdő ölelésében fekvő falu megannyi látnivalóval, kiránduló- és kerékpáros útvonallal, horgásztóval várja az aktív pihenésre vágyókat, emellett múzeumokban és kézműves műhelyekben sincs hiány.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.