Legutóbbi BorSzakkörünk kapcsán a kékfrankosokat vettük górcső alá. Körbejártuk kis hazánk borvidékeit – természetesen a hangsúly továbbra is Szekszárdon maradt -, míg az országhatáron túlról egy klasszikus osztrák blaufränkisch-t kóstoltunk.

Ez volt az apropója annak, hogy pár héttel korábban  munkából hazafele jövet beugrottam a közeli szupermarketbe. Egyrészt a kíváncsiság hajtott, hogy a fajtát tekintve mégis mit találok a polcokon, másrészt pedig az a legkevésbé sem elhanyagolható tény, hogy a felkészülés bor mellett mégis csak könnyebb. Három borral tértem végül haza.

Takler Kékfrankos 2014: Világos rubin színnel köszön a pohárban. Főként a piros bogyósok mentén mozog, inkább meggyes vonal, mellette ribizli játszik még. Közepesen fűszeres, pici fa, borsosság jelentkezik. Korty végén a gyümölcsökhöz kellemes fanyarság társul. Alkohol 12%, szinte észre se vesszük. Az egész bor könnyed, lágy és selymes, mégis nagyon vagány. Tipikus beszélgetős, láblógatós nedű akár hétköznap estékre is a teraszra. Vigyázat, nagyon itatja magát!

Bock Villányi kékfrankos 2014: Meggypiros színű bor, mely rendkívül intenzív illattal köszön be. Egy hatalmas kosár édes, érett cigánymeggyet vízionálunk. A test közepes, a kortyban kellemes fanyarság, fűszeresség. Hordófűszerek, kis csoki, pici cseresség teszik egésszé a képet. Érett piros gyümölcsök jelentkeznek, meggy és cseresznye, bár kicsit kompótba hajlanak már. Alkohol: 13,5%.

 Koch Hajós-Bajai Kékfrankos 2012: A színskálán nem lépünk tovább, az előző tételhez hasonlóan maradunk a meggypirosnál. Illatában fűszerekkel megszórt meggy, mellé gombás jegyek társulnak. Ízében a meggydominancia köszön vissza, a korty könnyed, a tannin jelzésértékű. A savak még adják a lendületet, de már nem a frissesség uralja, sokkal inkább a befőttes jegyek veszik át a főszerepet. Alkohol: 12, 5%.