Kékfrankosok a Corinthiában ?>

Kékfrankosok a Corinthiában

Az elmúlt hétvégén az impozáns budapesti Corinthia szálló egyik nagytermében került megrendezésre hazánk talán legismertebb fajtájának kóstolója, ahol zömmel vörösborokat lehetett kóstolni, de szép számmal láttam rozékat is a fajtából. Ezen túl minden pincének lehetősége volt egy nem kékfrankos bort is bemutatni. Most azonban koncentráljunk a kékfrankosra, és kezdjük az utazásunkat a nap legelején.

Szombaton nem túl korán indultam útnak, abban a szerencsés helyzetben, hogy a vezetés feladatát átvállalták helyettem – ezúton is köszönet érte -, hogy minden gond nélkül csak a kóstolóra tudjak majd koncentrálni. Április vége felé, még akkor is ha nincs kánikula kint, már melegszik a levegő, valamint tekintve, hogy zömmel testesebb vörösborokat fogok kóstolni, jónak láttam, hogy megfelelő kondícióban érkezzek a rendezvényre. Ennek részeként bajaiként úgy gondoltam, hogy teszek egy kis kitekintést, hogy mi a helyzet halászléfronton szeretett városomon túl is. Két csárda volt tervezve délre, arra gondoltam, hogy első szándékból a paksit látogatom meg, ha ott nem lesz hely esetleg, akkor pedig a dunakömlődit.

A paksi csárdának csak jó hírét hallottam idáig, a munkahelyemre érkező partnerek némelyike rendszeres visszajáró vendég Pestről. Nekem azonban óriási csalódást okozott, jó ideig biztosan nem leszek ott vendég, mint ahogy most szombaton sem voltam. Kezdetleges, ad-hoc jellegű parkoló, az étterembe vezető feljárat ezeréves, jó ideje felújításra szoruló, nem túl gondozott. A mosdók állapota kritikán aluli, a nyílászárók festése több éves, lepattogzott. Az egész épületre talán a lelakott jelző a legmegfelelőbb. Az étterem beltere minden fantáziát nélkülöző, ugyanolyan elhasznált helyiség benyomását kelti, mint a többi rész. Ezek után igazán érthetetlen, hogy az étterem tele volt, a nem túl szívélyes és barátságos pincér hölgy csupán a fedett teraszon tudott volna asztalt ajánlani nekünk. A teraszon egyébként a hűvös idő ellenére a fedettség okán egész jó idő volt, de addigra a dolog eldőlt: itt ma nem ebédelek. Bízom benne, hogy ez a mai Magyarországon nem elegendő szint ahhoz, hogy egy étteremre azt mondhassa az ember: ez egy jó hely. Lehet akármilyen finom az étel, ha a környezet visszataszító, ha a pincérek bárdolatlanul udvariatlanok. Egy szép kilátással rendelkező teraszra nem lehet egy éttermet felhúzni, ez nagyon kevés ahhoz, hogy csak egy próbát is tegyek. Bízom benne, nem vagyok ezzel egyedül.

Az ebédet végül Dunakömlődön fogyasztottam. Piros abroszos, egyszerű hely, mosolygós kiszolgálással, hatalmas és ízletes adagokkal, az étteremben tisztasággal. Nincs kérdés, legközelebb is érdemes lesz betérni, ha arra járok, szívesen fogom tenni.

No és akkor a nem is rövid bevezető után következzen a beszámoló a kóstolóról.

Voltam Winelovers/Vinoport rendezvényen már ezt megelőzően, tisztában voltam vele, hogy esetleg itt-ott lehetnek problémás pontok a nap folyamán, így aztán minden eshetőségre felkészülten indultam útnak. Azonban minden apróbb-nagyobb félelmem alaptalannak bizonyult. A megérkezésem utáni beléptetés fél percet sem vett igénybe, mindenki tudta a dolgát. Talán a kezdeti lépések a nem rutinos látogatónak nehezebben mentek volna, esetleg nem ártott volna jobban felhívni a látogatók figyelmét, hogy a rendezvény hol található épületen belül, de mindez azért nem állított senkit megoldhatatlan feladat elé.

A kóstolóhelyiség kellően tágas és szellős volt, a standok nem egymás hegyén-hátán sorakoztak. Minden asztalon rend és tisztaság, tájékoztató anyagok sokasága. A pohárbérlés egyszerű, gyors, a biztosított pohár a fajta kóstolásához megfelelő volt.

Nem sokkal kezdés után érkezve lehetőség nyílt a nyugodt, zavaró körülményektől, – például tömeg-, mentes kóstolásra, értékelésre.

A kóstolt tételek a kóstolás sorrendjében a következők voltak:

Benedek Pince, Mátra, Kékfrankos 2015: Tiszta, halványvörös szín, fiatal, gyümölcsös tétel. Alkohol 11,5%. Kevés hordó, tiszta illat. Könnyű test, friss savak, selymes tannin, éppen csak lehelletnyi. Visszafogott ám nagyon jóleső ízintenzitás, veszedelmesen csúszik. Egy jó spagettihez innám leginkább. A bor, mint később kiderült a kóstoló kedvenc tétele lett a rozéval együtt. /87 pont/

Bott Frigyes, Muzsla, Kékfrankos 2015, 2013: A két kóstolt tétel a kedvenceim között volt a rendezvényen, sajnos a 2013-as már egyáltalán nem elérhető, a 2015-ös pedig elvétve, a Bortársaságnál van még pár palack. A 2015-ös tétel fiatal kora ellenére is meglepően fűszeres illattal nyit, amit a színe alapján végképp nem gondolna az ember. A 2013-as pedig sokkal komolyabb, igazi téli fűszerek kavalkádját zúdítja az emberre. A két bor között a fűszerek mélységétől eltekintve csupán árnyalatnyi a különbség, értelemszerűen a 2013-as a komolyabb. Az igazi különbség az utóízben van, míg a fiatalabb tétel rövid lecsengéssel búcsúzik, addig a 2013-asnak végtelenül szép és hosszú utóélete van a szájban. Alkohol: 13,0% és 13,5%. /88-89 pont/

Ruppert Pince, Diósviszló, Kékfrankos 2013: Halvány bársony szín, alacsony aromaintenzitás, fiatalosnak ható bor. A gyümölcsös illatait csak visszafogottan mutatja meg, nem az a pohárból kiugró fajta. Közepes test, friss tanninok, selymesek, közepes ízintenzitás, közepesnél kicsit rövidebb hossz. Alkohol: 13,5%. /86 pont/

Schieber Pincészet, Szekszárd, Kékfrankos Trilógia 2015: Tiszta bársony szín, közepesnél gyengébb illat, fahéjas palacsinta némi gyümölccsel. Közepes test, közepes, kissé még reszelős tanninokkal, inkább fűszeres mint gyümölcsös íz. A szájban sokáig érezni a kifinomult szép savakat. Alkohol: 12,5%. /87pont/

Schieber Pincészet, Szekszárd, Kékfrankos 2013: Közepes színmélység, tiszta vörös, szín. Nagyon aromás tétel, szegfűszeges, fehérborsos karakterekkel, illatban némi alkoholtöbblettel. Közepesnél kissé nagyobb test, friss savak, közepes+ tanninok, melyek szárítóak. Erőteljes, már-már erőszakos, nagy bor látszatát kelti, utóízben a szárító tanninok sokáig megmaradnak. Alkohol: 13,5%. /84 pont/

Toronyi Pincészet, Szekszárd, Kékfrankos 2013, 2f012, 2011: Az idáig nem ismert kis pince volt a nap meglepetése a számomra. A 2011-es kissé öregedő tételt leszámítva szép dolgokat kóstoltam náluk, a bónuszban hozott kadarka is nagyon finom volt.

2013: Bíbor szín, közepes illat, tipikusan fiatal bor érzete, annak ellenére, hogy az egész bor nagyon egyben van. Közepes test, friss tanninok, rengeteg potenciál van még benne, már ha addig el nem fogy. Alkohol: 13,5%. /87pont/

2012: No, ilyen lesz a 2013-as pont egy év múlva, reményeim szerint legalábbis. Kissé nehezen nyílik a pohárban, de utána hihetetlen szépségekkel kápráztat el, megéri várni rá. Közepes test, közepes, szép tanninok, mindene a helyén, az ünnepnapok méltó kísérője. Alkohol: 14%. /89pont/

Szent Donát Pince, Csopak, Kékfrankos 2015: Sajnos a hozott tételek közül csak a normál palackos verziót lehetett kóstolni, ugyanebből a tételből létezik egy limitált példányszámú magnumpalackos kiadás is. Tiszta, rubin szín, közepes aromaintenzitás. Nyitáskor kissé fülledt, mely hamar szellőzik, orrban enyhe animalitás érződik. Embere válogatja, az ilyet magam nem kedvelem, de ez még a tolerálható szint alatt volt. Közepes test, harapós savak, közepes, sima, alig észrevehető tanninok. Jó inni, közepes hossz. Alkohol: 12,5%. /86 pont/

Planina Borház, Mohács, Kékfrankos 2015, 2013, 2011:

2015: A Planina ezen borainak jellemzője közösen a meglehetősen erőteljes szín, ezért ezt a továbbiakban már nem említem. A legfiatalabb tétel nagyon visszafogott illatban, ízben pedig nagyon tanninos. Friss savak próbálják az egyensúlyt tartani, kevés sikerrel. Alkohol: 13,0%. /85 pont/

2013: Illatban ez is nagyon visszafogott, viszont ízben mindene nagyon sok. Az évjárat sajátosságát hűen bemutatják a lekváros, túlérett jegyek, igazi megosztó bor, vannak akik ezt a stílust kedvelik. Alkohol: 15%. /86pont/

2011: A legkorosabb Planina tétel volt talán a számomra legkedvesebb a háromból. Elegánsan gyümölcsös, nem tolakodó, mindene a helyén. Közepesnél kissé erősebb test, még mindig friss savak, szép tanninok. Alkohol: 14,0%. /86 pont/

Gere Tamás és Zsolt, Villány, Gentleman Kékfrankos 2013: Közepesen intenzív szín, sőt első ránézésre azt hittem annyira koncentrált, hogy nem is látok át rajta. Színe, viszonylag fiatal kora ellenére a barna felé közelít, ám szerencsére ez az öregedés sem illatban sem ízben nem tettenérhető. Már illatban is nagy bor érzetét kelti, friss savak támogatják a közepes mennyiségű már teljesen besimult, selymes tanninokat. Nagyon szép, egyensúlyos tétel, aromás, erőteljes, mindenből sok van, de nem esik túlzásokba. Hosszú utóíz. Alkohol:12,5%. /89pont/

Prieler Johanneshöhe, Fertő-tó osztrák oldala, Kékfrankos, 2015: Fiatal, közepes aromaintenzitású, pályája elején járó bor.  Alacsony tanninok, friss savak, egy könnyed belépő az osztrák kékfrankosok közé. Alkohol: 13,0%. /87pont/

Prieler Leithaberg, Fertő-tó osztrák oldala, Kékfrankos, 2013: Aromagazdag, bíborvörös színű, közepes testű, magas, ám integrált tanninú, jó ivású vörösbor. Az ízt egészen az utóízig végigkíséri egy kellemes édes vonulat, selymes, fűszeres, szép tétel, némi gyógynövényes beütéssel. Alkohol: 13,5%. /89 pont/

Preiler Leithaberg, Fertő-tó osztrák oldala, Kékfrankos, 2009: Ideális fogyasztási korban levő vörösbor, azonban 2-3 évig még nyugodtan érlelhető is. Mindene nagyon egyben van, hibát nehezen lehetne találni rajta, de aki egyszer kóstolta, már nem is akar ilyet tenni. Igazán a gyümölcsös aromákkal operál, nem akar nagy savakat és brutál tanninokat villantani, ebben az évben Ausztriában nagyon jó évjárat volt. Felejthetetlen. Alkohol: 13,5%. /91pont/

A kóstolt borok sorrendjét, a borászatok kiválasztását magam végeztem, egyéni ötletek, intuíciók és saját kíváncsiságom alapján, teljesen függetlenül.

A rendezvényen a Winelovers/Vinoport portál, közösség vendége voltam, ezúton köszönöm a meghívást.

A szervezők közül a segítő szándékot, a maximális odafigyelést személyesen is köszönöm Ferenczi Csillának és Vancsik Ivettnek.

Ha tetszett a cikkünk, kövessetek minket a Facebookon is: Palackbuké

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.