Identitás és kávé-tudat ?>

Identitás és kávé-tudat

A történelem során minden nemzet üközött már olyan jellegű problémába, ahol identitástudatuk vagy nemzeti hovatartozásuk kérdőjeleződött meg. Napjainkban gyakorlatilag a csapból is az folyik, hogy milyen a nemzetiségünk, milyen a vallásunk vagy milyen színű a bőrünk. “Honnan jöttél?” “Magyarországról.” “Áááá Csiccsolina, Bukarest”… legalább van, ami stimmel… Folytonos sztereotípiáknak vagyunk kitéve. Persze nem kifejezetten mi magyarok, hanem mi EMBEREK. Így, csupa nagybetűvel.

Mi köze ennek a kávé-tudathoz? Egyáltalán mi köze az identitásnak a kávéhoz?

Teljesen jogos a kérdés, ha ez felmerült benned olvasás közben. De a végére érthető leszek, ígérem.

A kávé annyira hozzám nőtt, hogy gyakorlatilag én benne hiszek… Egy nehéz reggelt elindít, egy fáradt délutánt felpezsdít, és ha ebéd után beüt a kajakóma, akkor is hűségesen ott van mellettem azzal a finom illatával és ízével, és mindig számíthatok rá. De nem csak emiatt fontos számomra. Hiszem és vallom, hogy a kávé összehoz minket. EMBEREKET. Leültet minket egymás mellé és beszélgetést kezdeményez. Gyakorlatilag minden EMBER fogyaszt kávét, esetleg eltérő elkészítési módút vagy máshogyan kedveli az italt. Úgy vélem, ha beülök egy kávézóba, akár itthon, akár külföldön – és legyen ez a Föld bármelyik részén -, akkor lehetőségem nyílik megismerni új embereket, tudok beszélgetni másokkal és meg is tudom ismerni őket. Persze csak ha akarom, és nyitott vagyok erre.

Kedves Olvasó, szerinted, hogy lehetséges az, hogy két ember barátságot kössön úgy, hogy több mint 10.000 kilométer van közöttük és még sosem találkoztak? A recept nagyon egyszerű és talán már ki is találtad… Identitás és kávé-tudat : Na persze a véletlenek szerencsés egymásutánja sem mellékes!

Amikor egy észak-európai kávéimportőr cég mintát küldött Tóth Sándornak, a Lucky Cap Micro Roastery and Coffee Conception tulajdonosának, még semmi különös nem történt. A babok nagyon magas pontszámot értek el, ami felkeltette Sanyi érdeklődését. Az ismert adatok alapján megtervezett egy pörkölési profilt, amit a babok gyönyörűen követtek. Ha ez még nem lenne elég ok a nagy boldogságra, válogatáskor kiderült, hogy gyakorlatilag nem kell válogatni a szemeket, mert tökéletesek… Itt már tudta, ebből bizony rendelni kell! Írt a közvetítő cégnek egy e-mailt, melyben megrendelt egy igen nagy mennyiséget a kávéból. A válaszüzenetben szerepelt a farmer neve: László Bányai…

“László Bányai??? Azonnal kérnem kell egy e-mail címet!”

E-mail cím Sanyi zsebében, izgatottan fogalmazná meg levelét… na de angolul? Vagy talán írhatna neki rögtön magyarul? Biztos, ami biztos, maradjunk az angolnál. Az üzenet megírva, elküldve és már érkezik is a válasz, amiben a következők olvashatók:

“Bányai László vagyok, 100%-ig magyar. Costa Ricában élek és kávéüzlettel foglalkozom.”

Teljesen őszintén, erre mekkora az esély? A levélváltások során Laci bácsi elmeséli Sanyinak, hogy Miskolc mellől származik, de kiköltözött az USA-ba, ahol nyelvtudás hiányában kicsit nehezen boldogult, de sok szép dolgot csinált. Fia unszolására költözött Costa Ricába, Lourdes-ba, hogy kávétermesztéssel foglalkozzon. A földművelés alapjait édesapjától tanulta, akinek Tokajban és Sárospatakon voltak szőlői. Laci bácsi szerint a nagy öregek azt mondják, Isten keze van a lourdes-i kávén. Természetesen ettől még minden törődést megadnak a kávénak és nagyon odafigyel az ültetvényre. Semmiféle vegyszert nem használ, és az elvei megtartása, az adottságok, és persze Isten óvó keze miatt nagyon jó kávét termel. Laci bácsi külön üzent a magyar kávéfogyasztóknak is, mégpedig azt, hogy mióta kapcsolatba lépett Sanyival, azóta “rápakolt még egy lapáttal”.

Mindkét félben felmerült, hogy Sanyinak meg kellene látogatnia Laci bácsit. Laci bácsi meg is invitálta, Sanyi pedig természetesen igent mondott. A kávé szerelmese mi mást is mondhatna egy ilyen felhívásra?

Ha eljutottál az olvasással eddig a pontig, szerintem már értesz engem. Úgy érzem, fontos, hogy tisztában legyünk nemzeti hovatartozásunkkal, és még fontosabb az identitásunk, énazonosságunk. Viszont mindemellett elsősorban csak EMBEREK vagyunk, akiket sok-sok apró dolog köt össze, mint például egy vagy sok szem kávé.

És ha a fent olvasottak még nem bizonyítanák állításomat, képzeljétek el, hogy Szekszárdon, amíg ezt a cikket írtam, Pikali Gerdával kávéztam egy kávézóban. Szerintetek megszólítottam?

Fotók: Winography és Lucky Cap Micro Roastery & Coffee Conception

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.