Fekete Borpince: Letícia Cuvée 2016 ?>

Fekete Borpince: Letícia Cuvée 2016

Kedves Dugózók!                                                                                                                                                

Eljött az idő, hogy én is üdvözöljek mindenkit a megújult Palackbuké keretein belül, és elhozzam nektek az első tételt. De mielőtt mindent elsöprő lendülettel elindítanám a rovatot, engedjétek meg, hogy beszéljek egy keveset magamról és a borokhoz fűződő szoros kapcsolatomról.

A nevemet illetően sok változás nem történt a videó óta eltelt időben, így ahogy ott is, most itt is Balázsként szeretnék bemutatkozni nektek. Napjaimat gyakorló borászként töltöm és szerencsésnek tartom magam, mivel rólam elmondható, hogy a munkám a hobbim, és remélem még nagyon sokáig az is marad.

Fiatalon kerültem közelebbi kapcsolatba a szőlővel (később a borral is), talán még 10 éves sem voltam, amikor drága nagypapám próbálta továbbadni a szőlőművelés minden mozzanatát. Talán nem a legérdekesebb téma egy 8-10 éves gyereknek, de arra pont elég volt, hogy ma is ezek a csodás „tanórák” határozzák meg a mindennapjaim, szóval értett hozzá az öregem hogyan varázsoljon el (nemhiába volt pedagógus).

Ezt követően első egyetemi tanulmányaim kicsit más irányba sodortak, de mondhatni, hogy a fő csapásvonal nem változott, bár ezt akkor még én sem tudtam. Debrecenben szereztem vegyészmérnök képesítést, de utolsó évemben már azt vettem észre, hogy a budapesti Corvinus Egyetem szőlész-borász mérnöki szakán is hallgatom a szőlőművelés és borkészítés rejtelmeit. Innentől már nincs visszaút, életem hátralevő részében az a küldetésem, hogy a világnak megmutassam, hogy a magyar bor igenis egy csoda és sokkal több lehetőség és izgalom lakozik benne, mint azt az emberek el tudják képzelni.

A Dugóhuzó rovaton belül célom, hogy közelebb hozzalak titeket a szőlészethez és borászathoz, néhol kicsit jobban megismerjétek a fajtát, a stílust, az évjáratot vagy akár a technológiát, és persze azt, ahogy én kóstolók. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen perspektíva, mert tudjuk, ahány ember, annyi orr és száj (de egy jó vitában bármikor benne vagyok😉).

Stílus tekintetében inkább tekintem magam vörösborosnak, ezért nézzétek el nekem, ha esetleg több kékszőlőből készült nedű lesz porondon, de ne ijedjetek meg, a fehérekből sem lesz hiány. Amit még hozzátennék, hogy bár a magyar borok 100%-os tisztelője, rajongója és fogyasztója vagyok, érdekes olykor-olykor kitekinteni a nagyvilágba, hogy mennyire vannak lemaradva mögöttünk mások.😄

Fekete Borpince: Letícia Cuvée 2016

Mivel az ország déli részén csöppentem bele a borok labirintusába, így vörösborosként nem is választhatnék más borvidéket, mint a szekszárdi. Aki kicsit tájékozott (így most már te is Olvasó) a magyar bortérképen gyorsan rájöhet, hogy vörösborok tekintetében igencsak meg van kötve a kezem, én ennek ellenére felvállalom a harcot és próbálom kihozni a maximumot a 4 kékszőlőre specializálódott borvidékből.

Ennek tükrében az első borválasztásom a részbeni lokálpatriotizmus és stílusszeretet eredménye.

A Fekete Borpince egy 10 hektáros családi pincészet, ahol a szekszárdi szortiment széles skálája fellelhető. A pincészet boraiból nagyon erős sort lehetne összeállítani egészen a friss, üde rozétól a nagy vörösborokig.

A bor nevét a pincészet tulajdonosának unokája ihlette, aki a családi hagyományokhoz híven kiveszi a részét a pincében folyó munkálatokból is.

Ha ezt a bort egy kóstolón kellene prezentálnom, akkor annyit mondanék, hogy fogadjátok szeretettel Szekszárdot minden bájával és hibájával együtt.

Kóstolás előtt a bort rövid ideig szellőztettem, bár véleményem szerint a 2-3 éves érlelésű vörösbornak enélkül is lendületet kell sugározni. Kóstolás közben sikerült kiderítenem, hogy a bor egy bordói házasítás enyhe merlot alappal és egyenlő arányú cabernet franc-nal és sauvignonnal.

Szín, megjelenés:

A lendülettel nem  is volt gond, gyönyörű élénk rubin színnel találkoztam. A pohárban is fürgén mozgott, bíztató előjelek a továbbiakra.

Illat:

A tételt intenzív szekszárdi stílus jellemzi. Ez összességében úgy írható le, hogy kellemes melegség árad a pohárból, enyhe savhangsúllyal, ami semmi esetre sem zavaró. Az illat komplex, dominálnak a pirosbogyós gyümölcsök, szilva és menta, valamint ezeket egy kellemes tejszínesség fogja közre. Itt már lehet következtetni, hogy egy bordóival van dolgunk, bár amíg nem tudtam meg a pontos összetételt (ennél a pontnál még nem voltam benne biztos) bevallom, fejben belecsempésztem egy kis kékfrankost is. Talán a frissessége engedte meg, hogy betegyem a nagy hármas mellé (merlot-cabernet franc-cabernet sauvignon).

Íz:

Ami rögtön eszembe jut, hogy ízlések és pofonok. Talán ez jellemzi leginkább a bort, és itt is a frissességet emelném ki fontos tulajdonságként. Az ízlések és pofonok pedig azért fontos, mert legtöbben nem erre számítanak egy bordói kapcsán, én személy szerint kedvelem, ha felismerhető a fajta és nem túlzó a hordó.

Az illat teljes összhangban van az ízzel, egy nagyon jól felépített bort kóstolhattam ebben a tekintetben. A zamatok menetrend szerint követik egymást, a gyümölcs az elején, amit aztán a hordófűszerek váltanak fel. A merlotra jellemző érett málna jegyek abszolút kikóstolhatóak. De itt jegyezném meg, hogy a merlot, ami életben tartja a bort, mert sajnos számomra érezhető a cabernet-ek éretlensége és ez tapasztalataim szerint nem a borász hiányossága. Sajnos a franc, sauvignon kettősnek szüksége lenne valami pluszra ezen a vidéken, ami nincs meg minden évjáratban. Talán a szüreti időszak vége, ami ezt befolyásolja Szekszárdon vagy a talaj adottságai, pontosan nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy mindennek és mindenkinek a helyén kell lennie ahhoz, hogy ezek a stílusú borok nagyot tudjanak alkotni még sok-sok év távlatából is.

Összességében egy korrekt, jól értelmezhető borral volt dolgom. Kicsit azt éreztem, hogy nem akar a legnagyobbak közé tartozni, és ezt tükrözi a 3900 Ft-os ára is, de ez így van jól. A bordói házasítások hierarchiájában egy picit átlag feletti tétel, átlagos árral.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.